Bejelentkezés:

Látogatásra:

Balogh Imréné Jánosi Erzsébet:

74/490 558

20/576 41 30


Kézműves foglalkozások bejelentkezés alapján:

 

Tojásírás:

Dr. Lehel Péterné

Népművészet Ifjú Mestere

74/490 064

30/272 46 49

 

Szövés, hímzés, gyöngyfűzés:
Takaróné Antal Tímea
Telefon:20/575 35 30

 

  A Duna szabályozása előtt az itt lakók életmódját elsősorban a Duna, a Sárvíz és a Báta folyó, valamint a dombvidékről eredő patakok határozták meg.  A Duna évszázadok során  az egész területet bebarangolta , amely még most is tele van régi medrekkel, holtágakkal, tavakkal. A vadvizekben  gazdag vidék régen eszményien alkalmas volt a halászat minden válfajának űzésére. A Bátán élő emberek egyik legfontosabb megélhetési forrását évszázadokon keresztül a halászat jelentette. A hajdani halász-pákász falvak lakossága egyszerű, általában három osztatú - elsőház, szabadkéményes konyha, „hátúsó” ház - lakóépületekben éltek. A sár-, illetve földfalú  nyeregtetős  nádfedeles házak többnyire   az utcavonalra épültek, kétszárnyú deszkakapu  és kerítés zárta a portát az utca felől.

  A Halászház épülete egy emberöltővel korábbi, mint a Tájház, ideális helyszín a vízből élők életmódjának a bemutatására, ezért itt rendeztük be a halászati állandó kiállítást. Az épület utolsó lakója Kriskó Imréné Takaró Erzsébet volt,  férjétől örökölte a lakóházat akinek  a   szülei napszámosok voltak, jelentősebb földterülettel nem rendelkeztek.   Az utcára merőleges gerincű hódfarkú cseréppel fedett épület dísztelen homlokzatán egyetlen kis ablak van. Vert falú, döngölt föld padlózatú, három helyiségből álló lakóház ereszét  egyszerű  henger alakú oszlopok támasztják alá. A  „házalól” az épületbe lépve a konyhába jutunk, melynek egy kis ablaka néz az udvarra. A bejárattal szemben a fazekas deszkán cserépedények halfőző bográcsok, lábasok sorakoznak. A falon néhány tányér, tésztaszűrő, kovászfa, cseréptál, petróleum lámpa. Körben a padkán cserépfazekak, teknők, lábasok, halsütő háromláb és a halas kosár benne a mérleggel. Ide nyílik a "banya" kemence szája is. Balra   az „első házba” lépünk, amelyet lakószobaként használtak a családtagok nagy száma miatt. A szegényebb családoknál gyakran a szülői  házhoz nősült több testvér is és ott élt, amíg nem tudott  magának házat szerezni. A fal mellet piros terítővel letakart   ágyak az egyik mellett egy kis pad  „ringő”, melyen  teknő bölcsőben feküdt a kisgyermek. Az ablak alatt tulipános láda. A másik oldalon sarokpad és asztal, felette polc, melyen tányérok, kancsók sorakoznak. A falon  tükör és   szent képek lógnak. A jobbra nyíló helyiség a mestergerendás mennyezetű  „hátulsó ház”  szintén lakószoba, melynek az ajtaja  mellett  gyalogszéken a mosdó teknő van, az ajtófélfán pedig vászon törülköző lóg. Az ajtóval szemközti falnál egy 1873-ban készült pad, előtte egy asztal  óriási fiókkal, melyben a kenyeret tartották.   A pad mellett piros terítővel letakart ágy áll,  végében pokróccal letakart priccs, mely szükség fekhelyként szolgált. A szoba másik sarkában búbos kemence és rakott tűzhely található.

  A tűzhely mellett kenyérdagasztáshoz előkészített teknő valamint egy gyermek állóka van. A kis ablakban a hálókötéshez szükséges eszközök  és egy elkezdett háló  látható. A berendezés jóval szegényesebb, mint a földműves család lakóháza, hiszen a halászó vizek tulajdonjoga nem az itt lakóké volt és még a bérlők sem ők voltak, részesként dolgoztak a vizeken.

  A bátaiak a múltban  kisszerszámos halászok voltak. A „kis”  jelző nem az eszköz méretére utal, hanem arra, hogy nem szükséges  halászcsapat egy-egy  szerszám használatához,  egy vagy alkalmilag  társult egy-két ember  teherbírására voltak méretezve. A kisszerszámos halászok  fő szerszáma, melyet a Dunán is, áradás idején az ártéren is le szoktak rakni a varsa volt. Ez több karikára szerelt, egy középső terelőszárnnyal ellátott  hálóból való halcsapda.  Kedvelt halászó szerszám  még a kece is, mely  A- alakú léc-keretre szerelt  három rétegű háló, az  aljára ló illetve szarvas lábszárcsontok vannak felfűzve, hogy vontatáskor kikaparják a  halakat a mederfenék mélyedéseiből. Őszi és téli csak a Dunán használható szerszám, melyet a csónakban állva fél kézzel evező halász  a másik kezével vonatatott és egy hosszú kötél segítette, hogy a háló a meder fenekén haladjon. A kukucska  és balindháló tekinthető még  olyan szerszámnak melyet minden halász készenlétben tart, s alkalom adtán használ. Nagy ügyességet igényelt a  dobóháló használata, ez a kör alakú ólommal súlyozott  háló.  A többi szerszámnak  csak kiegészítő szerepe van: villing,  pirittyháló, nyomó, tapogató,   emécső.  Ez utóbbiakat alkalmilag, nem nagy mennyiségű hal fogására  használták. A nagyháló  és a balin háló használatához már több ember együttes munkájára volt szükség. Szapu, csáklya, szigony, jégvágó, evezők mind-mind szükségesek voltak a munkához. A ladik oldalához kötött bárkában szállították a halat haza. Ezeknek az eszközöknek a nagy része megtekinthető a Halászház szerszámos kamrájában, ahol a szerszámok mellett  korabeli képek idézik a halászat hangulatát.

  Az udvaron a fűzfa alatt  áll a nádból épített halászkunyhó, mellette a ladik és egy méhes. Különálló épület a " kis ház" vagy  nyári konyha, melyben a  kenyérsütő kemence van.  A portát az utca felől vesszőből font sövénykerítést és a deszka kapu határolja.

    

   

Készítette és frissíti: Takaró János © takaro@takaro.hu