A tájház állandó kiállításon mutatja be
a Duna szabályozását követő időszakban kialakult paraszti portát, életmódot, népviseletet,
népművészetet. A tájház leggazdagabb anyaga a textilgyűjtemény: a bátai református és katolikus lakosság
viseletének teljes skáláját láthatjuk, úgy nőit, mint férfit. A viseleti darabok mellett igen értékesek
a lakástextíliák, szőttesek, a hímzések, a csipkék. Gazdag az egyházi élettel, népi vallásos
gyakorlattal kapcsolatos emlék anyag is. Valamint ami igen ritka egy tájház gyűjteményében a kéziratos
források: népiskolai füzetek, tankönyvek, bizonyítványok, végrendeletek, hagyatéki leltárak.
A gyűjteménynek helyet adó épületet P. Sümegi Mihály földműves-kisbirtokos, községi
másodbíró építtette 1887-ben, leszármazói birtokolták 2000-ig. A család mintegy 50 hold földön
gazdálkodott, gabona termesztéssel, szőlő műveléssel valamint ló, szarvasmarha, sertéstartással
foglalkoztak.
A ház a településre jellemző építészeti értékeket őriz, fésűs beépítésű, utcára merőleges
gerincű, nyeregtetős, fehérre meszelt épület. A lakóház terméskő alapra, vályogból épült, „viklis”
mennyezettel. Utcai homlokzatán két ablak és a szimmetria kedvéért egy "vak ablak" látható,
falazatát tagolt fejezetű lizéniák, párkányok teszik változatossá, oromháromszögét " Nap "
motívum díszíti. Az udvarról két lépcső vezet fel a hatszögletű téglákkal burkolt „ház alá ”, melyet hét
vaskos henger alakú téglaoszlop tart. Bejárati ajtói duplák, a külső tömör, a belső üveges. A külső
ajtók, legfelül színes üvegekből komponált kazettás üvegablakokkal zárulnak. Az első ajtón belépve a
"fojtott" konyhába jutunk. Elnevezése arra utal, hogy a régi stílusú, három részre osztott
lakóházban ez a helyiség nyitott kéményes konyha volt, melyet az életmód, az építészeti szokások
változása miatt később a legtöbb házban elfalaztak, illetve az újabban épült házakban, mint ez is,
mennyezettel készült. Sodrófás végű ágy bölcső, tükrös szekrény, asztal a berendezése. Innét nyílik a
tisztaszoba.. Az utcára néző ablakai között tükör függ, alatta fiókos szekrény melynek két oldalán
állnak a tornyos ágyak. Az 1867-es évszámmal ellátott ládában egy férjhez menő lány teljes kelengyéje;
lepedők, törülközők, abroszok, kendőruhák, és gyönyörű varrott csipkével díszített alsószoknyák, horgolt
csipkével díszített ujjú ingek találhatók. A szekrényekben házivásznak, szőttesek, ünnepen viselt
ruhadarabok láthatók. A szoba közepén álló, szőttes abrosszal leterített asztalon imakönyvek,
rózsafüzérek fekszenek. A fojtott konyhából a baloldali ajtó a lakószobába vezet. Két ágy, fiókos
szekrény „ sublót”, csecsemő fekhelyéül szolgáló „ringő” a főbb berendezési tárgyak. Az udvarra néző
ablakai között tükör függ, alatta az asztalon palatábla, tankönyvek, füzetek, tolltartó látható. Az
egyik sarokban varrógép, a másik sarokban faragott fogas, melyen fejkendők és szoknyák lógnak. A szobák
falait szentképek, családi képek díszítik. A következő helyiségben a konyhában álló rakott tűzhelyen
vaslábas, vasaló, cserépedények, a tűzhely mellett a kenyér dagasztáshoz használt eszközök láthatók . Az
ablak előtt áll az asztal és a festett pad a másik sarokban a szövőszék. A „ház alól” nyíló szép
faragvánnyal díszített harmadik ajtó, melynek alsó és felső része külön nyitható, a szabad kéményes
konyhába vezet. A kémény alatt a kenyérsütő kemence és a rakott tűzhely. Körülötte a főzéshez, sütéshez
használt cserép fazekak. cseréptálak és cseréptányérok, vaslábasok egyéb konyhai felszerelések. Az ajtó
mögötti fogason öregasszony és öregember hétköznapon viselt ruházata és egy bőrtarisznya lóg. A
kamrában, mely egyben a padlásfeljáró is lisztes láda, zsákok, gyümölcsaszaló kosár, szúnyoghálós ágy,
fából készült edények találhatók.
A lakóépület folytatásában fagerendás, deszkamennyezetes, pajta és istálló épület van. A
pajtában az aratáshoz, csépléshez használt munkaeszközök; kasza, sarló, villák, gereblyék, konkolyozó,
szelelő, az istállóban az állattartáshoz szükséges szerszámok láthatók. A porta végében szemben az
istállóval présház áll, alatta téglával kirakott pince van. A szőlő műveléshez és feldolgozáshoz
használt eszközök; permetezők, kádak, prés találhatók itt. Az utcai téglakerítésre gerendákból, lécekből
ácsolt kukorica tárolására használt ”góré” támaszkodik, alatta a sertés ól, mellette a kocsiszín van,
melyben a paraszti gazdálkodás munkaeszközei; ekék, boronák, henger, lovas kocsi, szán, vetőgép valamint
a kender feldolgozásához szükséges eszközök továbbá a mesteremberek: kovács, bognár, kötélgyártó, ács,
szerszámai nyertek elhelyezést.